2016. május 21., szombat

Cannibal Holocaust



Cannibal Holocaust (1980) – Ruggero Deodato


A Cannibal Holocaust úgy vált rövid életű műfajának az emblematikus filmjévé, hogy még csak nem is az első kannibálfilmként látott napvilágot, ez a cím Umberto Lenzi A Man Called Horse (1970) átiratát a The Man from the Deep River-t (1972) illeti meg, de maga Ruggero Deodato is készített egyet korábban: Ultimo Mondo Cannibale címmel, majd 1985-ben a Cut & Run c. akciófilmjével részben ismét visszatért „kannibál gyökereihez”. A Cannibal Holocaust utánzatokat is szült, amik közül egyedül a Cannibal Ferox-ot tartom megnézésre érdemesnek, mert képes volt tovább fokozni a gore-t. Ilyen tekintetben a Cannibal Holocaustnak sincs oka szégyenre, több mint 50 országban tiltották be és a rendezőt 10 napra lecsukták, amíg bizonyítani nem tudta, hogy színészei túlélték a forgatást. Ez sajnos a filmben szereplő állatokról nem mondható el, megrázó képsorokon trancsírozzák szét őket a színészek, ami érthető felháborodásokat szült és szül a mai napig.


Egy médiakritikaként működő keretsztori fogja össze azokat a found footage előfutárnak tekinthető jeleneteket, amiket a fél világ benyalt valóságosnak. Értsd: Filmet néznek a filmben. TV-s döntéshozók azt latolgatják, hogy adásba merjék-e adni az Amazonasnál eltűnt, majd maradványok formájában előkerült dokumentumfilmesek megtalált felvételeit. A rögzített anyagból kiderül, hogy a csapat tagjai addig kínozták, erőszakolták, ölték stb. a kannibál törzs tagjait, amíg azok vissza nem vágtak nekik. Deodato olyan képet fest a magát civiziláltnak tartó emberről, ami finoman szólva sem hízelgő, de pont ez teszi a Cannibal Holocaustot minden idők legpesszimistább horrorfilmjévé.

Fun Fact: Amíg a valósághűséget még csak nem is súroló effektekkel összetákolt, német Violent Shit-nek a VHS borítójára felkerült a „It's not a Snuffmovie” felirat, addig a Cannibal Holocaust hazai megjelenésekor nem átallottak eredetiséget hazudni a forgalmazónál. Más ország vagyunk.

2016. április 23., szombat

A magányos ügynök

Licence to Kill (1989) – John Glen

Életem első James Bond filmje nem számít túlságosan közönségkedvencnek. Vannak, akik a legszarabb 007-es kalandnak tartják. Az ok nagyon egyszerű: A készítők ezúttal túlságosan reálisra vették a figurát, ami a Bond esszencia részbeni elvesztését jelentette a sorozat rajongói számára. Az olyan emblematikus kötelezők, mint Q kütyüi, James Bond szittyóssága (felrázva, nem keverve), játékszenvedélye és a nőket használati tárgyként kezelő felfogása a Magányos ügynökben is tovább élnek szerencsére. A történet szempontjából nem túl érdekes adalék, de ezúttal Bond személyes bosszút hajt végre, amihez még „le is adja a jelvényt”, szóval a címválasztás teljesen értelmetlen faszság.

A Sebhelyesarcú világában járunk. Sanchez (Robert Davi) és bűnszervezete,  kinyírják James Bond (Timothy Dalton) cimborájának a feleségét, amannak meg cápával csócsáltatja meg a lábát. A korszak akciófilmjeihez idomulva, a Magányos ügynök is eltúlozza az erőszakot, így fordulhatnak elő olyan szívmelengető pillanatok, mint amikor Bond férgekkel etet meg egy tipikus fogdmeget. Egy koponyás póló híján Punisher adaptációt nézünk. A filmben feltűnik az ifjonti Benicio del Toro, méghozzá egy emlékezetes alakítással, amit rendkívüli teljesítmény volt kihozni abból a klisés, főgonosz jobbkeze típusú, alulírt szerepből. Robert Davi remekel, hiszen hazai pályán játszik, de nem is ez a meglepő, hanem a dupla átfedés a Mortal Kombat (1995) filmmel. Talisa Soto (Kitana hercegnő) a kötelező két buksza egyike, akikben ügynökünk az örömét leli. Cary-Hiroyuki Tagawa alias Shang Tsung, mint mellék-rosszfiú ténykedik. A Die Hard 9 helyett ajánlom.


2016. március 31., csütörtök

Pokolsztráda

Freeway (1996) – Matthew Bright


Piroska és a farkas modern köntösben. Reese Witherspoon még lehető legtávolabb a későbbi Doktor Szöszitől. Amíg a filmbéli mutterja az út szélén strichel, addig őt magát a mostohafater kívánja megrontani. Az már csak hab a tortán, hogy mindkét felmenő narkózik. A film első 5 percében le is sittelik őket. A pasija (aki néger) még rosszabbul jár, egy tipikus utcai banda tagjai szitává lövik. Ezek után alig vártam Kiefer Sutherland feltűnését, aki a történetben a farkast hivatott megszemélyesíteni. Nem volt kétségem afelől, hogy jól fogja-e hozni a psycho-t, hiszen már láttam a Szemet szemértben (Eye for an Eye, 1996) mire volt képes. Nem kellett csalódnom, amint beszáll Witherspoon a kocsijába, éreztem, hogy érdekfeszítő lesz a nagymama házáig tartó utazás. Nos, a kezdeti udvarias csevegés egyszeriben átvált arra, hogy Sutherland ököllel kezdi ütni Witherspoon fejét, üvöltve, hogy: Vedd le a bugyidat! Doktor Szöszi inkább magán tartaná és pofán lövi. Ezen a ponton szeretném jelezni, hogy ez egy olyan fajta adaptáció, ami viszonylag lazán kezeli az alapanyagot. Hősnőnknek bíróság előtt kell felelnie tettéért. Piroskának akkora a priusza, hogy mindenki azt hiszi, valójában ki akarta rabolni a férfit. Farkas? Köszöni jól van, továbbra is ő a híradóbéli borotvás gyilkos, de ezentúl szörnnyé torzult külsővel (lsd. kiskép). Mielőtt atomjaira hullott volna a sehová nem tartó cselekmény, megtörtént a végét jelző nagymama helyére beugrós konfrontálódás. Ez mentette meg az élményt.



2016. március 23., szerda

Sötétkamra

One Hour Photo (2002) - Mark Romanek

Mi különbözteti meg a soha nem látott, Ausztráliában élő nagybácsid - aki téged csak megörökített pillanatok által ismer -, attól a pacáktól, aki a "one hour" shoppingolásod közben előhívja a fényképeid? Ideális esetben csak az egyikük képzeli magát a rokonodnak. A máskor mindig vicceskedő Robin Williams karaktere, Seymour Parrish a Yorkin család megszállottja. Minden beadott tekercsüknél készít egy másolatot magának is, amivel a (saját életét szimbolizáló) steril lakásának falait tapétázza. Ő a Taxisofőr magányos (anti)hősének 21. századi szellemi örököse. A tragédiája nem Vietnám, hanem a társadalmi elhidegülés. Egy kizárólag a munkájának élő kisember, aki valószínűleg nem jutott volna el idáig, ha a világ úgy működne, mint a Forrest Gump-ban. Ha kiülhetne egy padra mesélni és figyelemmel jutalmaznák, ha egyetlen pillanatig is az lenne az élménye, hogy számít a létezése.

Ahogy az egyszemélyes hadsereg típusú akcióhősök ideje lealkonyult, úgy az egykori nevettetők is parlagon maradtak. Robin Williams kénytelen volt a számára oly' komfortos mókamester szerepből kilépni, de kiváló példája ennek Jim Carrey is, aki a 23-as számmal tett kirándulást a thrillerek világában. Williams játékán látszik, hogy utolsó esélyként tekintett erre a tőle nem megszokott szerepre. Túlzás nélkül állítható, kellő komolyságot erőltetett magára és kihozta a legtöbbet a karakterből. A probléma sokkal inkább Mark Romanek személyénél keresendő. Madonnától a Nine Inch Nails-ig bezárólag mindenkinek rendezett videoklipet, de egy játékfilm nem áll meg önmagában a kifogástalan képi világtól. A néző többlettudása a családra leselkedő veszélyről kellően megteremti a feszültséget, így a jól bejáratott keretszerkezet, miszerint a nyitójelenetben Williams-et rendőrségi kihallgatásnak vetik alá (nyilván rossz fát tett a tűzre), merőben feleslegesnek bizonyult. Sajnálatos, hogy a thriller/horror zsáneren belül még mindig "horoggal" toldják meg a forgatókönyvek elejét, pedig pontosan tudjuk, mire is számíthatunk a későbbiekben. Az internet korában meg kész röhej ezzel az olcsó eszközzel élni. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de az imént vázolt jelenség szervesen kapcsolódik ahhoz, ami a film igazi rákfenéje. A közönség idegeit pattanásig feszítik, ahogy komótos tempóban gördül előre a cselekmény és Seymour a kipécézett család életére egyre nagyobb és nagyobb hatást gyakorol, mindennapjaik részévé kezd válni. A fokozatosan nyomasztóbbá váló, hatásvadász zenével megtámogatva alig várjuk, hogy főszereplőnk sima mániákusból átváltson mániákus gyilkosra. A tökéletes család eszményképe egyszeriben szertefoszlik, amikor a férj szeretője jelenik meg a hűtlenséget megörökítő, előhívandó felvételekkel. Ezen a ponton már vérszag van a levegőben, de ráadásként a vezetőségnek is feltűnik a képek hazalopkodása és Sy az állása elvesztésével végre valahára "elszabadul". Nincs veszítenivalója, hiszen az elképzelt világa volt mindene. Nem fogom elárulni a film végét, de biztosítok mindenkit: Csalódást keltő. Talán épp ezen az elmaradt mészárszéken múlott, hogy az azóta megboldogult Robin Williams ne Mrs. Doubtfire-ként maradjon meg az emlékezetünkben.




2016. március 19., szombat

You believe in Jesus? Well, you're gonna meet him.

"Hogy miért pont a harmadik részről? Mert nem vagyok képes beszerezni a többi négyet. Esténként imára kulcsolom a kezem, hogy egyszer megadasson..."
(Részlet a Bosszúvágy 3 bejegyzésemből)


"Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak."
(Máté 7:7-8)